Vizes diszperziós habszivacsragasztó - Hazai termék az európai élvonalban
Megjelent: Hírfa 2010/2-3.
Az igényesebb kivitelû kárpitozott bútorokban az ülô- és fekvôfelületeket bonell-, vagy epeda rendszerû rugós szerkezetekkel támasztják alá, a párnázott részek kialakítására, párnázó anyagként, régebben növényi eredetû szálasanyagokat (pld.: az afrikai törpepálma leveleibôl készült afrikot) használtak. Felsôpárnázati anyagként, ma inkább a megfelelô sûrûségû homogén hablemezeket alkalmazzák. A rugószerkezetet heterogén habanyagok kombinációjával helyettesítik.
Az alappárnázatok habhulladékokból, kötôanyaggal történô tömbösítéssel készülnek. Ezeket a többrétegû párnázatok közbensô anyagaként is használják. A párnázat fôbb jellemzôi között a rugalmasság, puhaság, benyomódási keménység, alaktartóság szerepel. Igen fontos feladat a tartószerkezetek átérzôdésének megakadályozása.
E célra különféle vastagságú vatta-, mûszálvatta-paplanok és a 2-6 mm vastag szálbundák használatosak. A habanyagok tulajdonságai eltérôek. A jól felépített szivacskárpit jellemzôit a megfelelô összetevôk, a terhelési sajátosságok alapján kiválasztott habanyagok határozzák meg. A hab színe a mûszaki jellemzôire is utal. A legnagyobb mennyiségben használt poliuretán (PUR) habszivacs nyílt cella-szerkezetû, rugalmas, lágy, hô- és hangszigetelô, légáteresztô, jó a nedvességfelvétele. Tulajdonságait a hab elôállításához felhasznált alap- és adalékanyagok, a feldolgozási technikák, utókezelések alakítják ki. A kárpitozás során a habszivacsot ragasztani kell. A ragasztás célja lehet a megfelelô alakzat kialakítása, a párnázatot alkotó szerkezeti elemek egymáshoz ragasztása, rögzítése a tartószerkezethez, a hulladékdarabok egymáshoz ragasztása, táblásítása, tömbösítése, újrahasznosítási céllal. A megfelelô ragasztóanyag kiválasztása nem könnyû, ugyanis a habot alkotó mûanyagok felületéhez csak kevés ragasztóféleség kötôdik megfelelô erôvel, emellett nagyon fontos a gyors kötés. Akár kézmûves, akár ipari módszerrel végzik a mûveletet, nincs lehetôség a hosszadalmas préselésre. A kárpitos ipari gyakorlatban eddig kétféle ragasztófajtát alkalmaztak. Az egyik típus a termoplasztikus kaucsuk alapú szerves oldószeres ragasztóanyagok csoportja. Ez a legelterjedtebben használt ragasztóanyag. Gyorsan, erôsen kötôdik a szivacshoz, tartószerkezethez, nem igényel hosszú préselési idôt.
A ragasztó felhordása szórással történik. Az egyes felületek néhány másodperc alatt kellôen összeragadnak ahhoz, hogy a kárpit megfelelô termelékenységgel felépíthetô legyen. Hátránya, hogy a szerves oldószer tûz- és robbanásveszélyes, (a szórás során, elektrosztatikus feltöltôdés miatt szikrák is keletkezhetnek), a környezetre valamint az egészségre fokozottan káros (az oldószerek többsége idegméreg, valamint rákkeltô lehet). További hátrányt jelent, hogy az oldószer elpárolgása után a ragasztóanyag a szivacsnál keményebb lesz, emiatt az ülô- és fekvôfelületeknél "táblásításhoz" nem alkalmazható. A másik típus a természetes latexbôl gyártott ragasztócsalád. Ez a ragasztótípus nem tartalmaz szerves oldószert, ammóniaszagú, vizes diszperziós rendszer. Jól tapad a habszivacs felületére, illetve a fa tartószerkezetre. Használata során elôször mindkét felületre fel kell hordani a ragasztóanyagot szórással vagy kenéssel, majd meg kell várni, amíg az anyag megszárad. Ez bizonyos hátrányt jelent, ugyanis nagyméretû tároló-felületeket igényel az elôzetes szárítás. A száraz, a szivacshoz hasonlóan lágy ragasztóréteggel bevont felületeket összeillesztve és öszszenyomkodva, pillanatszerûen alakul ki a kapcsolat. Ez az elônyös tulajdonság hátrányossá is válhat, ugyanis ha a kelleténél több ragasztó került e felületekre, a már összeragasztott rétegek bármilyen késôbbi összenyomás hatására tovább tömörödhetnek, így a ragasztási felület deformálódik, esztétikai kárt szenved.
A Plastdur 2007 Kft olyan poliuretán alapú vizes diszperziós ragasztóanyagot fejlesztett ki, amellyel a szerves oldószeres ragasztók kötési sebességét megközelítô sebességgel hozható létre a kötés azok hátrányai nélkül. Egyaránt ragasztható vele habszivacs habszivacshoz, fához, fémhez, bôrhöz, mûbôrhöz, textilhez. Jól ragad a mûszálvatta-paplanokhoz és a szálbundákhoz. A ragasztót mindkét ragasztandó felületre vékony (kb. 50-70 g/m 2 ) rétegben, szórással kell felvinni. A vékony réteg a gyors száradást, és a kedvezô anyagfelhasználást egyaránt segíti. A termék viszkozitása mind (elektromos) vibrációs, mind pneumatikus szórópisztolyhoz alkalmas. 1,5 mm átmérôjû dûzniméretnél a felhordáshoz szükséges nyomás kisebb mint 2 bár. Igény szerint az alkalmazott felhordó-rendszerhez optimalizálható. Az anyag a szivacs színétôl eltérô, tetszôleges színûre színezhetô annak érdekében, hogy a felhordott mennyiséget jól lehessen ellenôrizni. A ragasztós felületeket várakozási idô nélkül egymáshoz illesztve, kis nyomás hatására, 5 másodperc alatt alakul ki az induló (iniciál) kötés, ami lehetôvé teszi az összeragadt munkadarabok mozgatását, további mûveletek elvégzését, a kárpitrétegek felépítését. Ha szükséges, az összetapadt felületek néhány percen belül még szétválaszthatók, és újra összeragaszthatók. A ragasztás 15 perc alatt megszilárdul. Ezután a felületek csak az anyag szakadásával választhatók szét. A megszáradt ragasztóréteg a szivacshoz mérhetôen lágy, így a ragasztó alkalmas táblásításhoz, tömbösítéshez.
Mivel nyomokban sem tartalmaz szerves oldószert, utólag sem keményedik tovább. A száradást követôen a tapadás megszûnik, ezért a ragasztott felület nem deformálódik úgy, mint a latex alapú ragasztókkal ragasztott réteg. Az európai biztonsági- és egészségügyi elôírásoknak megfelelô, nem tûzveszélyes ragasztóanyag. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a kárpitosok tetszését rövid idôn belül elnyeri, hiszen a gazdaságosságon túl a közvetlen felhasználók egészségét nem károsítja, használatával a kárpitos termékek minôsége továbbra is garantálható.
Bővebb információ:
dr. Vodicska Miklós