A Mátrai Erőmű Zrt. bükkábrányi lignitbányájában 60 méter mélyen a föld alatt, meddőtakarítás közben, 8 millió évesnek becsült mocsári cipruserdő maradványaira bukkantak. Az egykori Pannon-tenger peremén, a felső miocén korban (11,6-5,3 millió évvel ezelőtt), szubtrópusi éghajlaton éltek itt az ősfák. A lelet azért különleges, mert a fatörzsek az eredeti helyükön, álló helyzetben maradtak fenn, mintegy 3-5 méter magasságig, 2-3 méteres átmérővel. Ilyen idős erdőt még nem találtak eredeti állapotában. A hetven méter magas fák törzsét ellepő vizes homokágy őrizte meg eredeti fás szerkezetüket.
Nem szenesedtek el, nem kovásodtak meg, hanem eredeti formájukban és anyagukban konzerválódtak.A feltárás során alkalom nyílt a fák teljes évgyűrű, kéreg, és ágszerkezetének tanulmányozására. A leletek felfedezése után a bányászati munkálatokat félbeszakították, és megkezdték a fák körbeásását. A feltárt törzsek a nedves anyagból kikerülve intenzíven száradtak és – mivel cellulóz vázuk elbomlott – szétporladhattak volna. A leletmegőrzés a bánya területén nem volt megoldható, ezért szükségessé vált a törzsek kiemelése és konzerválása, hogy a nagyközönség is megcsodálhassa azokat, ám sem a szállításra, sem pedig a tartósításra nem volt kidolgozott technológia.
Ebbe a munkába kapcsolódott be a PLASTDUR KFT. A feltárási területen álló fatörzsek szerkezetének megerősítésére speciális összetételű kötőanyagot szállítunk, amely folyékony állapotban tejfehér vizes diszperzió, száradás után színtelen, D4 vízállóságú, a fa anyagával összemérhető keménységű anyaggá szilárdul. A polimert a szivacsos, jelentős mennyiségű vizet tartalmazó kéreg mögé, a fatestbe kell injektálni, ahol a sejtközi vízzel elegyedve a rostok felületéhez diffundál. A molekula mérete megakadályozza, hogy a sejtek belsejébe jusson. A felületre adszorbeálódott makromolekulák között a másodlagos kémiai kötések (hidrogénhidak) mellet, a térhálósító komponens hatására, elsődleges kémiai (kovalens) kötések alakulnak ki a vizes közegben is. A fatörzs belsejében 6-8 óra alatt szilárdul meg a ragasztóanyag, amely a víz teljes elpárolgása után is rögzíti a fa rostjait.
A természetes száradás során a felszínre kijutott kolloid oldatból a víz hamar elpárolog, és a polimer molekulák vízálló, kemény, átlátszó filmet alkotnak a kéreg felületén. A ragasztóanyag vízzel hígítható, nem tartalmaz egészségkárosító szerves oldószert, lágyítószert, vagy a fa anyagát károsító komponenst. A térhálósodást követően a ragasztó kémiai szerkezete nem változik, ezért öregedésre nem hajlamos. Penészgombák, a korhadás során keletkező savak nem károsítják. A modern technikában jól bevált műanyagok felhasználása a régészeti leletek megmentésére nem ismeretlen, de ekkora méretben kevés helyen alkalmazzák. A konzerválási munka értékét tovább emeli, hogy hazai anyagok felhasználásával, hazai kutatók, leletmentők, nemzetközi mércével is jelentős eredményt érhetnek el az ősi maradványok tartósításban, megőrzésében.
A speciális eljárással megtisztított és stabilizált fatörzsek egyik csoportját Ipolytarnócra, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának látogatóközpontjába szállították, ahol a végleges konzerválási megoldás megtalálásáig gondoskodnak a páratlan lelet állagának megőrzéséről is. A maradványok közül hatot kezeltek a felfedezés helyszínén a vizes diszperziós polimerrel. A laza, nagymennyiségű vizet tartalmazó fatörzsekbe, egy erre a célra kialakított speciális injektorral juttatták a vizes közegben is térhálósodni képes, kis viszkozitású anyagot. A jórészt lebomlott cellulóz helyett ez a műanyag veszi át a tartószerepet a mállékony lignin megerősítésével. A kezelést a bánya működése közben, rossz időjárási viszonyok között is végezni kellett, mert a vizes homok védelméből kikerült törzsek a száradás miatt széthullhattak volna. Az elszállítás határidejét az is rövidítette, hogy a területre a bányaművelésnek szüksége volt. A művelet sikeresnek bizonyult.
A fokozatosan száradó fatörzsek nem repedeztek tovább, nem roskadtak össze, amikor elválasztották őket a lignit-aljzatról, sérülés nélkül kibírták a 130 km-es szállítást. Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület felújított fogadóépülete előtti területen állítottak fel öt törzset. A fatörzsek stabilizálása itt folytatódik.
A bennük még mindig jelentős mennyiségben található vizet, ami eddig a védelmet jelentette, el kell távolítani. A szárítással párhuzamosan tovább kell folytatni a polimer injektálását, mert csak vizes közegben működik a diffúzió, amely a törzsek belső részeiben levő rostok felületéhez juttatja el a makromolekulákat, így az eltávozó víz helyét kitöltve, megakadályozza a további repedéseket. A fa rostjai közé juttatott műanyag a fa belső rostanyagának stabilizálására alkalmas, kémiai szerkezete nem változik – csak az UV sugárzás roncsolná, ami elnyelődik a fa megmaradt anyagában –. A komplex kezelés hosszúnak ígérkezik, amelynek idejére, a közelgő fagyveszély miatt, ideiglenesen, még a tél beállta előtt, fűthető sátrat kellett a fatörzsek fölé emelni.
A leletmentő munka első része a fák rostszerkezetének erősítésével és a szárítással befejeződik, de további feladatok várnak a szakemberekre. Azután kezdődhet a fatörzsek konzerválása. A teljes száradást követően a fákat kívülről vízhatlan, matt lakkréteggel vonják be a nedvesség kizárása érdekében, mert az utólag beszivárgó vízben elszaporodó gombák, baktériumok hamar lebontanák a megmaradt fasejteket. A csapadék elleni védelmet is meg kell oldani. A hó, jégeső, ónos-eső, eső elleni hosszú távú védelem céljából a fatörzsek fölé, a tájba illő és a fogadóépület stílusához igazodó tetőszerkezetet kell építeni.
A PLASTDUR KFT nagyra értékeli a világszenzációnak számító lelet-együttes megmentésében résztvevő intézmények, szervezetek, cégek, magánszemélyek munkáját, és büszke arra, hogy ebben a példa nélküli csapatmunkában részt vehetett, szakmai tudását hasznosíthatta egy bonyolult, nagy figyelmet keltő vállalkozásban. Biztosak vagyunk abban, hogy az itt szerzett tapasztalat, ösztönzően hat majd a hétköznapi munkában is. Környezetbarát, egészségre ártalmatlan ragasztóanyagaink nem csak a több millió éves, hanem a jelenkori fák megmunkálása számára is biztos garanciát nyújtanak.
Bővebb információ:
dr. Vodicska Miklós